| Tartalom
LHETTÜNK VOLNA ISTENEK REGÉNY I. FEJEZET.
Komor ébredés volt. az előző napi parti Tivadarnál túltett minden eddigi névnapnak nevezett bachanálián.Ugyanazok a fáradt gyűrött lányok a nagyképű túlzó barátok, élükön az ünnepelt Tivivel aki most is az alkohol felkent papjának bizonyult.
Zoltán komoly macskajajjal ébredt.Szétnézett a dúlt szobán és mint annyiszor most sem tudta ,hogy érkezett haza.
- Bor Zoltán élt harmincegy évet. Eddig.- Ez a gondolat erőt adott a felkeléshez a könnyű zuhanyhoz és a gyógyító kávé elkészítéséhez. mire lerogyott a számítógéphez már dél is elmult - dolgozni kellene-gondolta de a matematika világa most olyan távol volt tőle mint az Antarktisz.Programozó matematikusként dolgozott egy nagynevű szoftvermogulnál. 1992 sem az áttörés éve volt.Izabella után ez az év sem bizonyult jobbnak min az előző harminc. A nyúlós áprilisi idő sem előlegezte meg az igazi tavaszt. Zoltán fáradtan nézte a gép fényteli villanásait- a világháló- ilyen reggelen ez is fanyar csoda.- és kattintott...
Sebes gyorsan rohant a megvadult konda felé. A sebzett toportyán már három napja ódalgott a falka körül. Nem csoda ,hogy elaludt hiszen ilyen nyári időt Szent György napja előtt még a vén Öcsöd apó sem látott. Pedig ő sokat élt mert a boldog emlékezetű Béla úr palotás vitézének Komornak volt a fegyverhordozója. Sebes hagyta a kósza gondolatokat és a farkas villogó fogaira figyelt. Soha nem harcolt még csikasszal, de ez itt különösen Istentelennek tetszett.. Hujjogva kerítette az állatot jobbról hátha reá figyel és nem a rémült disznókra. De a farkas mindenre el volt szánva,mert már három napja nem evett és csak a kondából kiszorított csíkos hátu malacra figyelt.Sebes élete a kondától függött mert a számtartó hírtelen ember volt akinek nem számított egy suttyó kölyök élete a drága malac ellenében. A görbe Pásztorbot suhogva repült az ordas felé és... célt tévesztett. A farkas feldühödve fordult a fiú felé. Sebes megdermedt az állat szeméből sugárzó gonosz , féktelen erőtől. Összehúzta magát ,hogy az állat veszedelmes karmaitól legalább a szeme világát védje és rég halott édesanyjához kezdett imádkozni.A farkas tizenöt lépés távolságból támadni kezdett. Mikor három méterre volt összehúzta magát és ugrani készült. Sebes leszámolt a világgal , leszámolt tizenöt éve minden keserű de mégis oly izgatóan szép nyarával, havas de nyugodt téli estéivel és az egész nyomorult fájó kis életével.Lehajtott fejjel várta a csapást mikor az erdőből harci kürt ostorcsapásszerű hangja dörrent.Lovagi páncélba öltözött vitéz tört ki a sűrüből és nehéz páncélba bujtatott lovával szinte legázolta a megdöbbent csikaszt. Sebes nem tudta kitől ijedjen meg jobban. A királyi vitéztől vagy az immár lába elé holt fenevadtól. A vitéz visszafordította a lovát ami semmi jelét nem adta annak ,hogy észrevette volna a lába alá kerülő vadállatot.Sebesnek hírtelen eszébe villant az esti tüzeknél hallott legendás besenyő ménes híre melynek minden csikaja tíz falut ért.Az országban nincs paripa amely a veszett farkassal szembe fordult volna csak a híres Tomaj nembéli Dénes úr besenyő tüzes paripái.A monda szerint az ősi Tonuzoba besenyő vezér napkeletről hozott óriás lovainak vére csörgedez minden koromfekete csikóban.Mire a lovag Sebeshez ért a fiú már a porban térdelt szakadt kalpagjával a kezében és hálakönnyes szemmel nézett fel a csodálatosan csillogó látomásra. A lovag levette a sisakját és jóízű hahotára fakadt a remegő gyerek láttán. - Állj fel fiú és mondd meg kinek a földjén járok? - Uriás apát úr földje uram - felelte Sebes , de a lovag csak fél füllel figyelt a válaszra mert közben szemeivel a pompás vadat vizsgálgatta. - Milyen lehetett a bundája télen ha most is ilyen gyönyörű? - morogta félhangosan - Fejedelmeknek való bunda készülhet belőle. - Értessz e a nyúzáshoz fiú ?- Kérdezte -Értek uram de a magamfajtának nincs nyúzóvasa hozzá - dadogta Sebes - A lovag újra felnevetett és saját ékkövekkel díszített misetőrét dobta a fiú elé. - Hétfordultával visszatérek, ha a bőr jól sikerült a tőrt megtarthatod. - Sebes szeme tágra nyílt a döbbenettől , hisz eddigi életében jószót is alig kapott, nemhogy ilyen világraszóló fizetséget íly csekély munkáért. - Dddeee uram... nyögte - Ehhh...! - legyintett a lovag - mondd hol talállak tértemben? - Eme pár patics kunyhó itt Écs én lennék Borka fia Sebes az écsi kanász uram, de gondolnám a falu kikérdez majd, hogy honnan ez az uri gyilok meg hogy ki írtotta ki eme férget a világból? Mit feleljek uram? - Mondd azt hogy Tomaj nembéli Dénes úr Béla hercegúr lovászmestere parancsolta hogy járj el szavaim szerint. Gyia...! - Bízhatsz uram - mondta immár csak maga elé Sebes - ilyen prém nem lesz még egy a vármegyében.__________________________________________________________________________________
______FOLYTATÁS:2006.10.24-én |
AJÁNLOM AZ OLDALT
