| TartalomZoltán nehezen lendült bele a munkába mert a fáradság alvást igérő csábulata minduntalan ránehezedett a szemeire. Már fél tíz is elmúlt mire felocsúdott kába monotóniájából - gyorsan eljött az est - gondolta és ásítozva kilépett a rendszerből. - Piritós és kávé - fanyalgott - már négy hónapja állandó vacsora. Mióta Izabella elment nem volt főtt étel az asztalon. Elővette az utóbbi idők állandó olvasmányát A MAGYAR TÖRTÉNELMI KRONOLÓGIA a 13. századra vonatkozó részét. Zoltán már már rögeszmévé fajuló érdeklődését a magyar történelem ezen korszaka iránt. Elolvasott minden a témával kapcsolatos regényt, megjelent írást valamint az internet összes hozzáférhető anyagát.Valahogy vonzódott a korhoz, mindíg az olvasmányaiban érezte otthon magát.És tudta ha van reinkarnáció akkor Ő csakis ebben a korban élhetett.- Valami itt nagyon beszorult - mormogta - Pedig ez - Zegy szabad bejárású fájl - Zoltán nem értette a helyzetet. Máskor is száguldozott már a virtuális sztráda történelmi leágazásaiban de ezzel a makcsul feltörhetetlen kóddal még nem találkozott.- Ha nem hát nem - mondta és ezzel végzett a mai munkával.
Éjszaka... Nyúlós álombilicstől lefogva Zoltán nehezen vergődött ágyán. Egy furcs üzenetszerű képsor és egy halk misztikus hang kínozta álmában . A képek a fővárost ábrázolták egy megszokott és egy valaha látott vagy képzelt formában .Szabályos időközönként váltották egymást miközben a szuggasztív hang őrjítő lassúsággal ezt suttogta: - Már közel jártál nincs sok időd Te lehetsz a kiválasztott Neked megadatnak a korok a lehetőségek, keress cselekedj...- Zoltán remegve ébredt a lázas álomból . MInden szóra minden képre tisztán emlékezett,pedig ez álmai kilencven százalékában nem fordult elő. - a buli a kávék a fáradtság - nyugtatta magát majd egy cigi után visszafeküdt.De az álom makacs volt és az éjszaka hátralévő részében is zoltán mellén ült. Ettől eltekintve pihenten ébredt és a reggelit már a gép mellette tömte magába.A nap kisütött a buli fáradalmai már a múlté , egyszóval remek napnak indultÚgy döntött délelőtt kimegy Szentendrére onnan busszal Visegrádra kirándul. Hogy a munkáról se feledkezzen meg a hátizsákba pakolta a laptopját a két új szupererős akkuval. Néminemű szendvics és egy erős vadásztőr valamint terepszínü gyakorló és az ejtőernyős korából maradt erős ugrócsizma egészítetteki a felszerelését.A zöld barettjét már tulzásnak tartotta feltenni - úgy nézek ki mint a gyakorlaton lévő kopaszok. - vigyorodott el a tükörbe nézve. Ugyanakkor sajgó szívvel gondolt a felderítő századra amely hét évig a családja barátja munkahelye volt.Amtől nagyon nehéz volt megválni a baleset után. Zoltán a Honvédség elit alakulatában szolgált, őrnagy századparancsnokként, mikor egy bakonyi éjszakai gyakorlat során viharba kerültek a hegyen . Egy rosszul rögzített farönksor a csúszós talajon elszabadult és elsodorta az alatta kúszó Zoltánt aki csak bajtársai gyors mentésének köszönheti életét. Kilenc hónap kórházi kezelés után további szolgálatra alkalmatlannak nyilvánítottákmajd nyugdíjazták. Ekkor vette hasznát különleges matematikai képességeinek és ez irányú másoddiplomájának. Lábában egy darab platinával még a kórházban megkezdte a felkészülést tudatosan választott új munkájára. -Végre a vár - mondta hangosan a fellegvár bejáratánál. A szokatlanúl jó idő ellenére csak kevesen lézengtek a vár környékén. Zoltán nem busszal hanem a hegyi ösvényen mászott fel a várhozami a kemény tél után elég ronda állapotban volt, de ez a kihívás csak fokozta kedvét a hírtelen jött kalandra. Zoltán régi jó vendégnek számított a várban így már jó ideje megengedte neki az igazgató , hogy a panorámában gyönyörködve dolgozhasson egy fenti szobában ha már ki akart szabadulni a pesti forgókerékből. Mellesleg Zoltán ezért a szívességért ingyen felügyelte a vár számítógépeit és hasznos programikat írt számukra. De ha egy kemény tél után segíteni kellett a rend helyreállításában azt a kétkezi munkát is szívesen fogadta mert szeretett az ódon kövek között dolgozni így felfedezni a vár építészetének apróbb titkait. Most is az emeleti szobában fújta ki magát a nyitott ablak melett űlve egydül és a látványtól sokadjára elbűvölve . Később belépett a vár számítógép rendszerébe majd a világhálóra . Egy apróbb hibát akart kijavítani a vár internetes honlapjánmikor hírtelen elévillant a tegnap esti bezárt fájl. Most tiszta fejjel jókedvűen nekilátott feltörni a kódot amikor furcs nehezen magyrázható dolog történt. Zoltán később nem emlékezett hogy felnyitotta e a fájlt csak arra hogy a megoldást megtalálta, mikor hírtelen kitágultak a szoba falai élesen de ferdén látta a környező tájat körös körül ott ahol eddig a szoba falai álltak . Ezután Zoltán pörögni kezdett a saját tengelye körűl egyre fokozódó sebességgel. Ájulása előtt utolsó kép amit látott- érthetetlenűl - saját réműlt arca volt... .........................FOLYTATJUK2006.10.27-én |
AJÁNLOM AZ OLDALT
