| Tartalom..................Tomaj Dénes elédedett volt. Végre egy felvilágosult magyar nemes az egész udvarban. Pedig szerette ő a
többi bikanyakú fiatalurat is akik körülvették Bélát. De beszélgetni velük a harcon és a széptevésen kívül másról nemigen
lehetett. Bor nembéli Zoltán érdekes írásmódjával mely a betüket nem latin hanem a magyar valóságában ábrázolja teljesen
lenyűgözte a besenyő herceget.Tomaj Dénes talán az ország leghaladóbbszellemű , legműveltebb nemese volt. Többek közt
egyetlen nagyúrként komoly pénzeket áldozott külömböző művészeti alkotások vásárlására mint például egy római korból származó
aranyozott ezüstkehely amelyből csak ő ihatott és amit a bajtársai haszontalan dolognak tartottak. Zoltánt , mikor Béla
bevezette a társaságba , amolyan apja ellen lázadó uracskának tartotta amiből számosan időztek a herceg udvarában. De a
beszélgetés során ahol Zoltán csak mutogatott, mert az evőházban nem volt pergamen, észrevette hogy a fiatal nemes szeme
egyre többet felejtődik a szép ivókelyhen . Akkor rákérdezett hogy mit néz annyira rajta. Zoltán mutatta hogy írni szeretne.
Átmentek a fáklyákkal kivilágított kerengőn és a kancellária termében Dénes előkészített egy szépművü hártyát Zoltánnak majd
kivácsian várta hogy mit kezd vele.Talán ő lepődött meg a legjobban mikor látta hogy az idegen írni kezd. Mögé állt és
megdöbbent attól amit látott . Az idegen úr csodálatosan tiszta minden cirkalmazástól mentes, szabályos betűkkel írt, de
magyarúl.Pengeéles elméjével azonnal össze tudta olvasni a betüket magyar szavakká és azon csodálkozott hogy ez a mód még soha senkinek nem jutott eszébe. Mikor kellően kicsodálkozta magát csak akkor nézte meg mi a szavak értelme. Zoltán ezt írta : -
Dénes úr , a kehely amiből iszol csodálatos ötvösmunkájával és szépségével szinte vonzza a szemet . Római korinak gondolom és
ha nem tévedek sok aranycsikódba kerülhetett. - Dénes két dologra is rájött. Az egyik az volt hogy Zoltán nagytudású ember
fiatal kora ellenére és az is hogy a mai árakhoz semmit ért. A lakoma végeztével Béla magához hivatta Sebest. - Figyelj rám
, jó vitézem már bizonyítottad hogy hű vagy hozzám és megszolgáltad a királyi kegyet , én mégis most egy nehéz és veszedelmes
feladatra küldelek. El kell hoznod Visegrádról az ottmaradt aranykincset és el kell juttatnod Róbert érseknek Esztergomba. De
ebben a feladatban az a nehéz hogy nem vihetsz magaddal számos kíséretet mert ez a kutya Barcfi biztosan erre számol és
lecsap minden nagyobb kíséretű karavánra. Székely katonáim most a gyepűket járják mert sok a mozgolódás arra felé és ez a
maradék gyulai helyörség nem lenne elég egy nagyobb csapatra. Ha pedig a hozzám hű urakat megvárnám addigra a király rátenné
a kezét a két vasalt ládára. Enélkül pedig veszendőbe menne egy régi álmunk és a gyulai Mária templom építését sem tudnám
időben elkezdeni.Tehát álruhában , deáknak vagy fráternek öltözz fel jó Sebes és csak két embert vigyél magaddal egy egyszerű
címer nélküli szekéren. Ha sikerrel Esztergomba értél akkor az érsek rendelkezik a pénnzel és én komoly csapatot küldök hogy
amely addogra itt összegyűlik hogy a maradékot bizton hazaszállítsák. Siess mert az utak az esőtől nemsokára járhatatlanok
lesznek Bihorban és az érseknek még tél előtt kell a pénz nagyszerű tervünk végrehajtásához. Megértetted e szavam ? -
Kérdezte Béla - Megtisztelsz uram a bizalmaddal és repes a szívem ha bármi módon szolgálhatlak téged. Szavaid megértettem
és aszerint cselekszem. Csak engedd meg uram , hogy az útra magammal vigyem Bor nembéli Zoltánt , hiszen azt már láttam hogy
helyén van a szíve és ha néma is , mi jól megértjük egymást. - Úgy legyen - Mondta Béla - ez jó próba lesz hogy
bizonyítsa esküjét. de ki légyen a harmadik? - Én királyom ! - Szólt az eddig a sarokban szótlanul álldogáló Tomaj Dénes
- Az én tudásomat nem nélkülözheti egy ilyen vállalkozás. - De rád itt van szükség - ellenkezett a király - Hiszen emlékszel uram , mikor visszaraboltuk a felséges asszonyt ott is az én ravaszságom segített. - Hát jó mondta Béla - menj
hát Te is , de ha valami bajotok lesz , ne kerüljetek a szemem elé. - mondta Béla nem titkolt aggódással a hangjában
.Zoltán mikor megtudta a kalandos vállalkozás hírét nagyon megörült. Végre férfiként is hasznát vehetik ebben a korban. Annak
külön örült hogy akit itt a legjobban ismert és akikben a legjobban megbízott az a két férfi lesz az utitársa. Tomaj Dénes
történelem formáló szerepével tisztában volt olvasmányaiból és Béla után őt tisztelte a legjobban . És íme most az ő oldalán
indul el egy új csodálatos kalandra.Zoltán arra nem is gondolt hogy egy ilyen vállalkozás veszélyes is lehet, és hogy akár a
fogát is otthagyhatja. Elragadta a hév és ennek a kornak lendülete. Mint aki mindíg is itt élt úgy rohant volna akárhová Béla
parancsára. Hajnalhasadtával útnak indultak . Sebes leplezetlenűl , szinte ordítva röhögött mikor meglátta a fráternek
öltözött Zoltán ügyetlenkedését az idegen , szúrós csuhában. De gyorsan elhallgatott mert mikor fel akart ugrani a szekér
bakjára és az ő csuháját megkötő kötél beakadt a kerék küllőjébe és az elegánsnak szánt ugrást a szekér elé fogott lovak
között fejezte be. Ezen még a komoly Dénes úr is jót derült és Zoltán sem tudta visszafogni kárörvendő vigyorát. Mikor végre
felkászálódtak a szekérre és Sebes a lovak közé vágott a deáknak öltözött Tomaj Dénes meglátta a hegyek mögött felkelő
csodálatosan szikrázó ősi napkorongot.Mire vácra értek már utolsókat rugta a vénasszonyok nyara. A fák már hullatták
lombjukat , és jól esett esténként a tűz mellett ülni. Az útjuk eseménytelenűl zajlott. A három ember három különböző módon
élte meg hogy ez idő alatt barátokká formálta őket az út és az eljövendő negy tervek megbeszélése. Zoltánnak természetes volt
az összetartozás hiszen az ő korában ez mindennapos dolog és a katonaságnál megismerte a bajtársiasság érzését. Dénes pedig
hiába volt az ország egyik legnagyobb bárója kalandos , lovagi természete és óriási tudása legyőzte benne a fenntartást és
formaságot és boldogan adta át magát a közös kaland egységgé formáló erejének. Talán Sebesnek volt a legnehezebb dolga hisz
az a két név akivel most együtt utazott azelőtt az istenek között foglalt heklyet és most lám közösen mennek harcba. Sebes
származásából fakadó gátlásait feloldotta a két nagyúr közvetlen viselkedése és tiszta szívvel fogadta be azok barátságát.
Így keltek át a Dunán Vácnál és minden gond nélkül bejutottak Visegrádba.....................Folytatás csütörtökön.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
