| Tartalom...........................Barcfi Miklós sötét farkasmosollyal nézte végig saját legényei megkorbácsolását. Mikor a
sikertelen váci rajtaütés után hazaténferegtek a pilisi vadászkastélyba Barcfi saját kezüleg döfte le a martalócok vezérét. A
többiek pedig örülhettek hogy megúszták húsz korbácsütéssel. A tárnokmester nem türte a sikertelenséget. - Azt hazudták
ezek az ebfattyak hogy két ördögfiók volt azon a szekéren és varázslattal csatlósokat teremtett a semmiből , meghogy az egyik
, amolyan deákféle csak egy nyomorult karikással meg a puszta kezével védte magát a kardoktól. - dörmögte maga elé majd így
kiálltott. - Hívjátok elém Lóránt mestert de tüstént. - Néhány pillanat múlva különös figura érkezett a dühöngő nagyúr elé. Lóránt mester egy félelmetes, sebhelyes arcú , félkarú , acéltekintetű , hatalmas ember volt. Féktelen gyilkos
természetét néha még maga Barcfi sem tudta megfékezni. Fél kezével még egy dühöngő bikát is leütött és gonoszságban ,
cselvetésben még a pokolbéli ördögöt is felülmúlta. Ő volt Barcfi Miklós , ki II. András főtárnokmestere volt, testőrzője
valamint hadainak kapitánya. - Jól figyelj rám Lóránt, most tudtam meg hogy Béla pénze visegrádon maradt. A herceg
hamarosan érte küld de okulva ezen ökrök balfogásából , bizonnyal erős kísérettel. Menj hát azonnal és fürkészeiddel tudd meg
hogy mikor indulnak és melyik úton . Azután egy alkalmas helyen szabadítsd meg őket jókora terhüktől és lóhalálában vitesd
Budára Apodfi Dénes úr udvarházába. Megértetted!! - dörrent Miklós úr a fapofával álldogáló kapitányra. - Értem hát , én
ne érteném ? Csak azt mondd meg uram mi lesz ebből az én részem ? - kérdezte Lóránt mester a legnagyobb nyugalommal. -
Hínnye, te akasztófára való világcsúfja, hát nem lopsz eleget az adószedéskor , még engem is megsarcolnál ? - Ordított a
nagyúr - Higgadj le Miklós úr, tudod jól hogy nélkülem nem boldogulsz megaztán a jó öreg Lóránt mester tudja egynéhány
titkodat és ez engem ugyanolyan nagy urrá tesz mint téged. Arról pedig ne is álmodj hogy eltetetsz láb alól mert sereged
nagyobbik fele csak rám hallgat és a veszett kun testőrség is csak addig tartja eléd a kardját amíg én irányítom őket.Ígyhát inkább fizesd meg alázatos szolgádat érdemei szerint és ne haragudj ostoba szavaiért. - Tudta ezt Miklós úr már régóta de
azért mindíg felháborította ennek a félkerú toportyánnak a pofátlansága. Lóránt mester lesietett az udvarra , körülnézett és
elbődült: - Miksa hol vagy te boszorkányfi ?Gyere elő mert ha én kereslek meg parázson táncoltatlak napestig! - Itt
vagyok nagyjóuram, csak ne ordíts mert ha beveresedik a fejed megint napokig kúrálhatlak, hogy ne csapjon meg a guta. -
Halgass te akasztófamadár, azonnal összeszeded minden átkozott orvosságnak tartott mérgedet, üvegcsédet azután szólsz a
várispánnak , hogy ezeket veled együtt rakja egy csukott batárra és indítsa el Visegrád irányába. Mi majd utólérünk
benneteket időben és akkor megmondom mi lesz a dolgod , most pedig takarodj te féreg. - Rivallt rá a púpos , sátánian
vigyorgó törpére Lóránt és undorodva nézett a kezét dörzsölgető nyomorékra. Majd összerázkódott és nehéz léptekkel elindult a
zsoldosok szálláshelye felé. - Féreg én? Meglásd jó Lóránt úr még eljön az idő amikor görcsökben fetrengeve könyörögsz az
ellenméregért. Akkor vajon ki lesz a féreg...? - Lóránt mester gyönyörködve nézett végig a felsorakozott majd félszáz
dalián. Ezek voltak Barcfi Miklós elit katonái. Mind kipróbált száz harcot látott zsoldos mind Lóránt saját tanítványa és
mind kegyelmet nem ismerő gyilkosfajzat. - Fiaim - szólt dörgő hangon a mester - újra kicsapunk egy portyára némely
aranycsikóval gazdagítván Miklós úr és a magunk ládafiát.Ez azonban egy kicsit más lesz mint a többi mert most az erdélyi
király Béla katonáival kell megküzdenünk és az ő csahos székely kutyáival. De láttunk mi már egysmást és nem ijedünk meg
mindenféle jöttment hercegecskétől. Előre küldünk néhányat a veszett kun testőrségből, felderítvén nekünk a terepet és
jelentésük után indulunk . Készülődjetek !! - Egy óra multán már úton volt a had. A jelentés alapján tiszta volt az út
Visegrádig és senki nem háborgatta őket a Duna ezüst szallagja mentén való útjukon..............Folytatás hétfőn
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
