| Tartalom........................Lóránt mester fölöttébb bosszús volt. Már egy álló hónapja élt legényeivel a visegrádi edőkben,
mint egy rablóbanda. Immár a tizedik karavánt támadták meg de egyik sem a várva várt eredményt hozta. Ráadásul az érsek
katonáival is összetűztek néhányszor , akik neszét véve a sorozatos támadásoknak , rajtaütöttek a táborukon.Lóránt mester
szerencséjére a saját harcosai az öreg veteránok sokkal jobban fel voltak készítve a harcra mint az érsek zsoldosai, és így
nem szenvedtek számottevő veszteséget. Ezen felül az az a róka Barcfi is kétnaponta küldözgeti a futárokat új hírekért. A kun
felderítőknek csak az a dolguk hogx a városba belépő bármilyen csapatról tegyenek jelentést, míg a mester fürkészei a kifelé
indulókat vigyázták. Éppen most érkezett vissza egy fürkész , de láthatóan nem hozott semmi hírt mert elég lassan kóválygott
oda jelenteni. - Na mi van ? - kérdezte foghegyről Lóránt mikor végre odaért. - Semmi uram , Csak két fráter meg egx
deák jött ki a várból egy rozoga szekéren . Még kocsisuk sem volt , az egyik pap hajtott a bakon. - Na ma sem lesz
szerencsénk - gondolta a mester miközben intett a kezével , hogy a legény elmehet. Ekkor a közelben szundikáló méregkeverő
Miksa felugrott mint aki darázsfészekbe ült és össze vissza ordítani kezdett - A deák... a deák hát nem értitek a deák... !
- csapkodott kezével izgalmában a púpos - Mit ordítozol itt te majom ? - Kérdezte Lóránt mester , mikor hírtelen neki is
beugrott Barcfi szava egy deákforma harcosról aki megcsúfolta a katonáit a váci révnélés aki Béla embere volt. - Volt láda
azon a szekéren te tulok ? - üvöltött a megszeppent emberre - Kettő is uram , de amolyan ütött kopott utiládaféle. - Ó
te ökör - mondta Lóránt és futtában vágta orrba az értetlen legényt. - Lóra , lóra mindenki , igyekezzetek solymaim, megy
a zsákmány , elrepül...A harcedzett katonák már az első kiálltásra felugrottak és a lovaikhoz rohantak . Mire mind lóra zállt, Lóránt mester már előttük járt egy nyíllövésnyire. A csapat alig tudta utólérni egy negyedóra alatt. Miután beérték
már meg is látták a távolbana poroszkáló szekeret.A martalócok diadal üvöltésben törtek ki mire a szekér láthatóan gyorsulni
kezdett. De a kis előny hamar elfogyott és az üldözők már a szekér mögött csattogtatták fogaikat. Tomaj Dénes deákruhája bő
köpenye alól előrántott egy íjjat és gyors egymásutánban küldözgetni kezdte hátra a halálos vesszőket. Mintha feléledt volna
benne a besenyők ősi vezére Tonuzoba , úgy osztogatta nyilaival a gyilkos köszöntőket. Az első pár lövés eszeveszett
kavarodást okozott az üldözők soraiban , mivel nagy volt a hőség még a könnyű bőrpáncélokat sem viselték így minden lövés
talált. Ráadásul a támadók között nem volt divatos fegyver az íj mivel már elfelejtette a magyar az ennek lovon való
használatát emiatt nem tudtak visszalőni. De hamar felocsúdtak a megdöbbenésből és veszett kopóként kesdték ujra az üldözést.
Dénes, miután elfogyott az összes nyila kardot rántott és mivel csak ő ült lovon , visszafordult és egyedűl rontott az
üldözőkre. előtte még odakiálltott a társainak hogy hogy a király parancsát feltétlenűl teljesítsék. Zoltán szorongva nézett
a gyilkosokra rontó Dénes után de segíteni nem tudott neki. Még annyit látott hogy az üldözők elővédje szétválik az örjöngő
látomás előtt de hogy mi történt ezután azt már nem látta mert az út elkanyarodottegy kis tölgyerdő mellett. Ezután az
események már olyan gyorsan követték egymást hogy később Zoltán csak a fejére zúduló kopjanyélra emlékezett majd mint már
történetünkben annyiszor újra jótékony ájulásba zuhant. Arra tért magához hogy nagyon szomjas - Vizet - suttogta halkan Vizet. - Valaki néhány cspp vizet öntött a szájába - Egészen jót tett neked uram a fejedre mért ütés , hiszen visszatért a
hangod - Zoltán Sebes hangjára kinyitotta a szemét . - valóban tudok ujra beszélni - mondta - de a kezem nem mozog.-
Azért mert az egyik kezed oda van kötve a szekér oldalához a másikon meg rajta fekszel. - Zoltán felnézett majd nagy.
nehezen felült. KÖrülnézzett és a lemenő nap fényében a támadóik hosszú sorát látta a szekér előtt és után. A mögöttük
baktató szekéren örömmel fedezte fel Tomaj Dénes feketeköppenyes alakját. Mikor jobban megnézte látta hogy a fekvő emberre
dobott köpenyvéres és két darabra van hasítva. - Dénes meghalt? - kérdezte halkan - Talán megél - mondta Sebes - mikor
a szekérre rakták még mozgott és beszélt is de a fején csúnya vágás éktelenkedett. Az a törpe ott megismerte az ábrázatját és
ezért nem ütötték agyon. Váltságot fognak érte kérni a hercegtől. Rólunk mivel nem volt nálunk fegyver azt hiszik hogy
felkérezkedtünk a szekérreVisegrádon mint kolduló barátok és addig nem engednek szabadon míg biztonságba nem érnek - mondta
Sebes - Talán ez lesz Dénes utolsó esélye - suttogta Zoltán miközben befordultak a pilisi
vadászkastélyba..................Folytatás szombaton |
AJÁNLOM AZ OLDALT
