| Tartalom
A következő két év a hatalom megszilárdítása és a káosz felszámolása jegyében telt. Zoltán segítségével Dénes egy európai szintű lancelláriát hozott létre. Mivel Béla elrendelte, hogy a kérelmezők ezután írásban adják be kérelmeiket - Hiszen Te is tudod Zoltán úr, hogy a szó elszáll de az írás megmarad gyarló emlékezetünk segítésére - mondta egyszer a király. Így minden kérelmet, panaszt hatékonyabban tudtak intézni. Róbert érsek saját tanítványát egy jófejű árvagyereket ajánlott Dénes és a király figyelmébe akik jó szívvel fogadták a Flandriából hazatért írástudó segítségét. A fiú egyre nélkülözhetetlenebb lett és Zoltán javaslatára kancellárrá nevezte ki e király a ezért az ifjú kancellár Zoltán örök híve lett. Ernyefia Kozárnak hívták. Tomaj Dénes hosszas rábeszélés után elvállalta a nádori tisztséget és minden fiatal bélapárti nemes komoly feladatot kapott. Például Barcfi helyett Rátót Domokos lett a tárnokmester,Bánk helyett Gutkeled Miklós a Szlavón bán, Csák nembéli András az országbíró. Barcfi Miklós sorsa is csak egy hajszálon múlott. A király rá is méltó büntetést akart kiszabni : sírig tartó várbörtön , teljes vagyonelkobzás stb. De amikor a kancellárián íródott a királyi pátens, Zoltán azonnal felkereste az ispotályban önkéntes szolgálatot vállaló Izabellát és hívta , hogy borúljon Béla lábaihoz könyörgésre. Zoltán kieszközölte Dénes segítségével , hogy akirály egyik pihentető sétája során a leány mitegy "véletlenűl" találkozzon vele a budai vár télikertjében. A gondolataiba merült király szinte megijedt a váratlanúl ráköszönő szép , fiatal lánytól.Amikor jobban megnézte rájött hogy nem udvarhölgy, de valahonnan ismerős neki. Kicsit bosszúsan az elöbbi ijedségtől, keményeben szólt a lányhoz mint ahogyan azt nemeshölgyek megszokhatták - Ki vagy Te macskaléptű széllelbélelt leányzó , hogy így rám mersz törni? - Szerencsétlen leány annyira megijedt a haragos királyi szótol , hogy nem bírt megszólalni csak tágra nyílt szemmel nézte az őszülő szakállú, bár még fiatal urát.Béla is rájött hogy elvetette egy kicsit a sulykot ezért a lány felé lépett hogy megvígasztalja , de az hírtelen sarkon fordult és elszaladt. Béla ámulva nézett utánna és egy kicsit szégyellte magát. Ekkor az egyik bokor mögül Zoltán lépett ki mosolyogva - Nem szokás fecskére kopjával vadászni uram. - Tudom , tudom - dohogta a király - de olyan hírtelen termett előttem , hogy még eszmélni sem volt időm , szép kis testőrségem van , parancsnok uram. - adta vissza a játékos élcet a király immár ő is mosolyogva - Az az igazság uram hogy ezt a merénylőt én csempésztem a színed elé - Ha ilyen helyes gyilkosokat küldesz rám , nincs kifogásom ellene - vigyorgott Béla - bár azt hiszem hogy akkor meg a nagyasszony válna a hóhérommá. De mit akart ez a lány és honnan ismerem? - Ő Barcfi Izabella uram aki megmentette a biztos haláltól Tomaj Dénest , majd megtagadva apját velünk menekült az átkos házból. A király bólintott -, De mintha nem fogadott volna el akkor semmi kegyet csak azt kérte hogy a betegek mellett szolgálhasson az ispotályban. Különös kérés de örültem neki hisz olyan kevés az udvarban az igazi gyógyító , mit kívánt: - Apja életéért akart könyörögni , leborulván előtted, uram. - Hiszen megkíméltem az életét annak az átokfajzatnak. - Igen uram de olyan híreket kaptunk a Csáktornyai vár tömlöcéből , hogy nagyon rossz bőrben van és a lánya aggódik az állapotáért. - Csak nem tetszett meg neked is ez a csinos boszorkány Zoltán úr ? - kérdezte Béla somolyogva - Bevallom uram nagyon is - mondta zavartan Zoltán - Pedig mióta itt vagy nem állsz nagy szoknyabolond hírében , már azt hittük fogadalmat tettél ott a messzi országokban mint a szent lovagok és azért nem keresed a fehérnép kegyeit. - Egyszerüen nehéz volt újra hozzászokni a hazai élethez uram - No hát ha ennyire tetszik vedd nőül és én apja birtokait neked adom hűségedért - Zoltán annyira megrémült , hogy csak dadogni tudott - ddeeeddee ffeeellssséééégg - Jól van ne köszönd , megérdemelted, ami pedig az apját illeti hozasd ide azt a gazembert Csáktornyáról és ápolja itt a saját házában . Sorsáról majd később döntök - A király intett és továbbment, Zoltán pedig ott maradt egy félsikerrel és egy egész kétségbeeséssel......Folytatjuk |
AJÁNLOM AZ OLDALT
